jajszavam szájamon
emlékképed szívemben
fáj nagyon
simogatnám kezed
törölném könnyedet
elvett tőlem téged
az enyészet
igazságtalan fájdalmak
nem gyötörnek
megpihenhetsz a föld
alatt mi betemet
virágom szorongatom
nem mond semmit el
hiányod kísér belém
mar jeges szele
6 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Szomorúságában is nagyon szép a versed.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm szépen, kedves harcsa
Kedves Ildikó!
Nagyon szép a versed. Nem hivalkodó. Természetes, bensőséges.
Annak ellenére, hogy mélységes fájdalmat idéz, mégis valamiért a természetesség árad belőle. Talán azért, mert őszinte.
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér !
Köszönöm, hogy olvastál, és tetszett.
Valóban, mélyről jövő őszinte érzéseim kívánkoztak ki belőlem,
azt hiszem felesleges sallangoktól mentesen.
Szüleim elvesztését talán még ma sem tudtam igazán elfogadni, s
hiányuk fáj.
Üdvözlettel:
ildi
Kedves Ildikó !
Gyönyörű az egyszerűsége ennek a versnek, csendes, fájdalmas, mégis nagyon szép.
szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm kedves Zsuzsa ! Örülök tetszésednek.
Jól esnek szavaid.
Üdvözlettel:ildi