Szellem lettem,eltemettek,
Földbe tettek,elfeledtek
Testem már csak oszló hús
Köröttem a temető oly bús
Bús mint a végtelen magány
Nyugalmamat nem lelem
Két világ között ragadtam,
Pedig sohasem tagadtam
A bűnöket amiket elkövettem
Ellened,ellenük a lét ellen
Kegyetlen e sors melyre kárhoztam
Minden pillanatot átkoztam,mint a földön
Itt is
2 hozzászólás
nagyon mély fájdalom van benne!!jól megfogalmazva.Grat
Köszi Daisy!
Vannak pillanatok mikor előjönnek belölem dolgok és le kell hogy írjam!Utánna megnyugszom és jobban érzem magam.Örülök, hogy tetszik.