Hiányzol. Elvesztem nélküled.
Egyedül bolyongok valahol a sivatag mélyén s nem találok vizet.
Szükségem van rád bármi is történjen,
Mert ez a világ egyedül kegyetlen
– És seholse találok oázist –
Nem hallok semmit
S mint a tehetetlen béna vonszolom magam mégis előbbre
Egyre csak küzdve, erőlködve.
Harcolok, de nem tudom megéri-e.
Nélküled nincs értelme semminek.
Sós könnyeim nem oltják szomjam és a szellő lágy fuvallata is orkán nekem,
Ha nem vagy velem.
Nélküled kiszáradnak az oázisok
Teljes erőből tombolnak az orkánok
S én egyedül maradok
– A kegyetlen sivatagban.-
1 hozzászólás
Kedves Noir!
Remélem, már megtaláltad az "oázist" !
Nagyon tetszik a versed, szinte magamra ismerek.
Szeretettel:
A.S.N.