Ahol megjelensz, a köd felibbenti fátylát,
Hogy mindenki láthassa, arcod tisztaságát!
Ha vihar ér, rögtön elhalkuljon,
Rád egy cseppeső, sohase hulljon!
Ragyogjon a nap, örökké neked,
Angyalok hada, legyen mindig veled!
Nyomodban hulljanak a csillagok,
Előtted a jószerencse haladjon!
A boldogság mosolya, keretezze arcodat,
A víg kacaj, alapozza hangodat!
A szerelem virágzó kertjébe zárd lelkedet,
S kapujának kulcsát, vesd el jó messzire!
Mielőtt a kulcsot oly messzire eldobod,
Szerelmes szívemet, ugye magadhoz fogadod?
Hű társa lesz, az meglásd a szívednek,
Eggyé válnak ők majd, ott az édenben!
3 hozzászólás
Nemrég írtam egy másik versnél is: Szerelem. Hömpölyög belőled az érzés. Az elsőhárom versszak csupa jó kívánása a szerelmednek, és az utolsóban megjelensz, de csak azért, hogy most kettőtöknek kívánd a boldog együttlétet.
Ma mért érezted azt, hogy semmi sem igaz?
Lakatosnak!
Köszönöm! Örülök, hogy érzed az érzéseimet!