Volt egyszer egy napsugaras nyár,
úgy elröppent, mint a pillanat.
Aztán hűs szél fútta a rőt őszt,
szép színe oltotta szomjamat.
De jött a tél, a zord, a csípős,
az ólomszürke, a bágyatag.
Kélne a remény, a tiszta fény,
de nem engedi, még sápatag.
Engedd szabadon a víg tavaszt,
küldd ide a békét, a zenét.
Nézd, a csodás rügyező fákat,
mosollyal gyógyítnám be sebét!
Megadott címre, képre írt vers
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
"küldd ide a békét, a zenét."
Nagyon szép lenne,ha megtörténne,melöbb!
Fáradtak az emberek…annyi minden történt-ik
korona,a háborúk menekültekkel és és és.
Gratulálok nagyon szép képre írt írásodra!
Szeretettel.sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen és örülök, hogy olvastad a versem.
Köszönöm szépen a kiemelést és a gratulációt.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Egyetértek. Soha ne legyen háború! Teljesedjék be, amit a 3. vsz.-ban kívánsz!
Szeretettel: Kati
KedvesKati!
Köszönöm szépen és örülök, hogy olvastad a versem.
Egy véleményen vagyunk. Illetve a mostaninak legyen már vége 🙁
Köszönöm szépen a gratulációt.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa