Sokkoló törmelékkupac ötpercesekből

"Ókeze Hold-elnéző
Fellegek útján állva
Tárja ki színsár-kazlán…
…Mennyire sokkoltál ma :)" – (c)2006 Semmiho

Keresem az igazit,
És Ő viszont, engemet?
Barangol és Ő majd int;
Szívem lobban idebent.

Félve-óvón ölelem:
Lángkoronám, a Napot;
Dunyhám lesz e szerelem,
Csók-tollakból fonatott.

—

Ki gondolta volna tán?
Megvetettem; – s az vagyok.
Lomha vállam hajlatán
Hűvös nyál-ér kardra vont.

Büszkén szárad rá a fény
Mint undorom, testemre.
Táncra tér az agy s a bél:
Vall a rút történelme.

—

Tükrözz és kelj fel bő
Fodrokban bomlasztó.
Lélekcsend-kókler kő-
Trükk-körből omlasz tó:)

—

Gondolatomlás. A miss Lavina.
Alfa a leány. "C'est la vie"-na.
Ormótlan ábránd. Konok és fukar.
Kurjongva tulok, tülkölve juhar.

Mint a fa, igen. Törzs, ágak, s levél.
Bogódzva fogó csók, karok; meg én.
Bennem a vágyak jéghegynyi orma.
Nem minden látszik. Főleg a gyomra.

—

Azt kell mondjam: jó neked.
Nyakamon glób' jót reped,
S így is csak a kín, a gond.
(Cserkész-célom: "príma volt".)

Mármint tőlem nem telik,
("Via"-sorom nem "relik'")
Nem én töröm: "ő" tör el.
A magyar nyelv – s tőrt ölel 🙂

—

Az álnok őrszemek mustrája kihagyott,
Csalódás kérdezte riadtan: – Ki vagyok?
Tapogató, süket, vak-amnéziámból
Így lobbant az űrbe Ő: Amnézi Ámor 🙂

—

Lángveremben rost e szív,
S benne lé a gyötrelem.
Távolodban… Ki- s beszív;
Égett test, mi bőrtelen.

—

Elhervad ám ez a "Virág",
És még szemmel se merni Rád
Pillant'-verni; már e kopott
Stílusú kis nyafka kokott 🙂