Somoskő várából lenézek hazámra,
belém sajdul népem nagy szomorúsága.
Messze van Trianon.
Százéves fájdalom,
csonkolt Magyarország
a másik oldalon.
Kárpátok ölében szunnyad magyarságunk,
vitézi időket régről visszavárunk,
elsuhan az időnk
halk sólyomszárnyakon,
csonka Magyarország
a másik oldalon.
Hej! Somoskőnek vén hallgatag vára
maradsz-e örökre két ország határa?
/santiago/
3 hozzászólás
Szívemnek kedves versedet elszomorodva olvastam, bár annak örvendezek, hogy van akit még foglalkoztat ez a fájdalom. Nagyon tetszik a vers, kiválóan van megkomponálva. Még olvastam volna pár versszakot a zárás előtt, de így is remek.
deb
Tetszéssel olvastam soraid. Ha már így alakult, legalább emlékezzünk. Nem vagyunk “kedvencek”, a mi sorsunk senkit sem érdekel, sőt!
Szeretettel: Rita
Kedves Deb és Rita! Köszönöm!