Leültem egy padra, kezemben egy sörrel,
Csendben barátkoztam ezzel a környékkel.
Noha hétköznap van, de mégsincs rohanás,
Tán lassabb a város, nincsen lótás-futás.
Kortyolok a sörböl, öblitem a torkom,
Élvezem a percet, hogy nincs semmi gondom.
Sok-sok régi ház van, mégsem omladoznak,
A kiváncsi szemnek meg-megmutatkoznak.
Aki erre vágyik, az hamar jól lakhat,
Hiszen sok szép szobor diszit itt falakat.
Vannak más szobrok is, parkoknak ékei,
Bennük tükrözödik múltunknak fényei.
Mi jut még eszembe? Talán épp Szentendre,
Itt is sok az utca, járhatok kedvemre.
Fenn, a kilátóból jól látszik a város,
Ami néhol dombbal, erdökkel határos.
Tetszik, amit látok, tetszik, amit láttam,
Amikor odafenn megálltam és vártam…
1 hozzászólás
Kár, hogy “magyar nóta” rovatot nem készített a Napvilág!