Megvetnek ma az emberek,
hűs csillagkoszorúm földre dobva
alkarom fölé mély jel szakadt ma
ma már csak sehová megyek.
Szólok tehát, hogy gyűlöljetek!
Néma szátok dobjon rám ezer haragot
és kongassatok ellenem ezer harangot
ha fájdalmam a gyógyír nektek.
Nem kívánom, hogy sorsotok tétova
sodra zúgja felétek nevem
ma nem könnyfátyol könnyű énekem
nem selyemszárnyalással lebben tova.
Ma már sehová sem indulok,
alkarom fölé mély jel szakadt ma
csillagkoszorúm sír földre dobva
és nem oldoznak fel gyászsorok.
2 hozzászólás
Ha tovább olvasom a verseid, egyre unalmasabb leszek, mert mindig ugyanazt fogom írni. Nagyon jó.
Szia, nekem tetszett a versed, egyedül a cím nem adja vissza az egésznek a hangulatát. Lehetett volna "csillagkoszorúm" a címe, ez olyan szép szó, és keretet adna neki. Gratulálok!
H.