Az angyalok
nem topognak
a küszöbön,
nem kopognak,
nem kérdezik,
kérem szépen,
jöhetünk-e
ajtórésen
vagy kulcslyukon,
repedésen,
van-e még más
rejtett nyílás?
Elég csak egy
óraütés,
egy koccanás
az ablakon,
szempilládon
egy rebbenés,
egy érintés
a hajadon.
Légyzümmögés
altatónak,
más vizeken
már a csónak,
oly lebegő,
oly imbolygó,
testetlenül
ringatózó.
Itt rég nincs tér,
nincsen idő,
sem gyűlölő,
sem szerető,
csak a méla
csönd, a béke.
Meg egy béka,
pöffeszkedő,
meg egy gyerkőc,
törleszkedő,
meg a reggel,
tolakodó,
tülekedő.
6 hozzászólás
hát…
ajánlom sokunknak
túlparti
Mivel még alábbi is biztatott, olvastam kedves Kati ezt a röpkén röpködő,
kedves versedet. Csak úgy röpködnek a szép szavak, nagyon szerettem
olvasni. Szeretettel gratulálok. Egy megjegyzésem lenne. Talán Te is azt akartad:
"csak a méla
csönd a béke " helyet javaslom:
csak a néma
csönd a béke.
Javaslom kicserélni az egyetlen szót.
Szeretettel? Kata
Kedves Kata!
Gondolkodom rajta!
Kati
Szia túlparti!
Néha mindenkinek kell egy kis "méla béke".
Üdv: Kati
Kati! Ezek az angyalok valóban így röpködnek, jeleznek tapasztalatból tudom. Mindig megérzem. Csodálatos, ahogyan elérsz a lelki megnyugváshoz és a reggeli új élethez. nagyszerű Soroló-d szeretettel olvastam. Éva
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy elolvastad. Ezek az én angyalaim csak a képzelet szülöttei. De ahogy a gyerek is a mesén alszik el, úgy az öreg embernek is kell valami "altató".
Szeretettel: Kati