Néma fájdalom
Recsegő ropogó eresztékek
Tengernyi bánatom
Talán soha nem ereszt téged
Őrjöngő könnyvihar
Idővel versenyt futó vágyak
Óhaj mely mélyre mar
Epekedem de gyűlöllek hogyha látlak
S e zöld-sárga átok
Hulláma rám borul
Nem tudok többé rátok
Figyelni jámborul
Látnám ha messze innen
Sóhajom testet öltve
Talán nyugodna bennem
A gyilkos mi egyre ölne
Talán ha lenne szó rá
Milyen mély bent a kút
Megmutatnám egy órán
Az elmém mily’ elborult
De ez a sav marta lélek
Titkait bezárva rejti
Mindegy, halok vagy élek
Örökké ott felejti
3 hozzászólás
Kedves Miléna,
nagyon mélyről való ez a fájdalom, kívánom, hogy enyhüljön.
Azért örülök, hogy olvashattam.
Barátsággal, Imre
Kedves Miléna!
Ritkán olvastam ilyen mélyröl jövö.
a végsökig kimondó írást!
“Talán ha lenne szó rá
Milyen mély bent a kút”
Ilyen és hasonló sorok nagyon élesen tükrözik
mi megy ott ´bent´!
“Őrjöngő könnyvihar
Idővel versenyt futó vágyak”
Csoda erös kifejezések!
Gratulálok:sailor
A legjobbakat!
Szép napot!
Szia!
Gondoltam, hogy benézek hozzád. Jól tettem.
A fájdalomra meg legyen gyógyír az incselgedő tavasz.
Ölelésssel: Szabolcs