Sorsminta – eper és szív

Mit küldtem: Én!
Életlelt rejtő E-mail..,
Fúló dalból áradó fotón egy kép.
Hívd elő,
hallgasd úgy, mintha lennék!
Őrizd, bár
sok a negatív érv.
El ne tépd, félve féltsd! (Őrizd még!)

Párhuzam
egyetemem, hát hinnéd?
– Gondolatjelek sugallta mindenség.
Fejtegesd,
– akármi is történjék –
ultrahang
hallhatatlan jelét!
Mm…, Mm.., (Mm…)

Ha minden eszköz szentesülne
Szótlan állnék, szemlesütve
– jéghegy csúcson – szélgongatta
fényharang gyanánt.

Sormintán
égve szökő jelhullám:
Egy, három, öt, hét a prímszám mágián…
Jaj, el ne ejtsd
üvegherceg meséit..,
törékeny, mint
ideamozaik.
Eper és szív, eper és szív. (Eper és szív.)

Hol megvoltam, hol nem voltam
sorsüldözte élő-holtan,
másvilági kényuralmak
szálkeresztjein

futóvadként – eper és vér – eper és szív.

Lázas hír..,
szamizdat, undergroundból…
Mennyi pókfonál nyomán kuszált pokol!?
Szélhárfám
citeraszóló húrján
– lézengőn –
halhatatlan reményt
postáztam én:
dábjú’, dábjú’, double-You-w…
Alfatollam sercegő kerubikrén

adtam le fényt, feladtam éjt.
Morzéztam fényt, szaggattam éjt.
Ládámban kincs titkon már nincs,
szétszórtam mind, már mind, My maind…