Sorson túl…

A halálról nagyon sokan írtak,
A legtöbben sírtak,
mintha nem lenne folytatás,
Ez vajon nem egy torz hatás?
Hol a Lélek a testbe zárva,
A temetéssel ítéltetett halálra?
Életed netán csak évek száma,
Melynek te vagy egyetlen gazdája?
Mi végre jöttél a világra?
Néhány tíz évnyi boldogságra?
A jó sors kegyeltje vagy akkor?
Szerencse műve, ha megéled az agg-kort?
ha már fiatalon elmész,
Neked épp nem volt jó szerencséd?
Ha nyomorba születtél,
Igazságot hiába keresnél?
Mi alapján kapjuk sorsunk?
Sors ez tán,vagy van valami dolgunk?
Kérdések árja, mely lappangva,
Vagy belőlünk hangosan kitörve várja,
mi végre létünk?
Mit miért érdemlünk,
S mi az,ami a mi érdemünk?
Életünknek van valami célja,
mindenkinek egyénre szabva?
A sors a Szabó,vagy van valaki más,
Ki érti egészen, hogy zajlik a világ?