Nem hűti már a markodat
kilincsed fémes hűvöse.
Esőben ázó arcodat
rendőr fürkészi. Bűnös-e?!
Egy év telik és ott a billog
a homlokon: 'koszos, csöves'.
A másik évadon tünődhetsz:
Élni, halni érdemes?
Nem kellesz itt. Se ott, sehol sem.
Felesleg vagy, csak egy kolonc.
Ha lopsz vagy éhezel vitézül,
temető áhít vagy tolonc.
A kopjafádon varjú károg
barázdát szánt az új eke.
Kenyér a gyilkos asztalára
s te lészel húsa, élete.
14 hozzászólás
jaj…(egy jajt akartam, de visszadobta a rendszer, hogy ennél a véleménynél többet várna,úgy hogy itt a több: jaj, jaj, jaj)
Egyszer jajgatni tényleg nincs sok értelme.
Vagy tisztességesen csinálja az ember, vagy sehogy. .o)
jaj jaj jaj jaj jaj jaj:D
ajhaj… ajjaj…
szerintem ez az egyik legjobb versed…
igazi költõi szemlélet… nem csak saját lelkünk nyomorúságairól írni, hanem kinézni onnan a világra… mert rajtunk kivül is léteznek dolgok.
köszönöm, hogy olvashattam.
sn
Michel: .o))) Kösziii!
Sajnos:
Fontos dolgot mondtál! Köszönöm..
———————-
“köszönöm, hogy olvashattam.”
Ha azt írnám erre, hogy: köszönöm, hogy olvashattad, az elég hülyén jönne ki, nem? :o)
Köszi..
P.s: Látom végre gyártottál..
Megyek olvasni..
Apropó!
sTormy-t te ismered? (Vagy legalább az írásait?)
Mit mondhatnék? Gondolnom kell a nincstelenekre, a hazátlanokra, mert ezekről szól a versed. A tehetetlenségről, hogy nem segít/het/ senki. Sors, vagy sorstalanság???? Szép vers
ismerem… jó a srác…
Kemény szavak, de sajnos igazak…
Kemény gondolatok remek formába öntve. Ügyes!
Az előttem szólók leírtak mindent, csak talán azt nem, hogy számomra a versből egy kicsit a tehetetlenség is süt…
Üdv!
Bámulatosan szép a versed. Szépen összecsengnek a rímek, rövid, de mégis lényegretörő a megfogalmazás, érthető, mégis művészi tálalásban. Csak gratulálni tudok hozzá!
Amibe bele kell, hogy kössek, az a címe. A “sorstalanság” szót nem lehet definiálni. Egy olyan kifejezés, aminek nincs is jelentése. Sorstalanság ugyanis nem létezik. Mindenkinek van sorsa. Kinek ilyen, kinek amolyan, de van.
Üdvözlettel: Tamás
Fölösleges a címbe belekötni, a sorstalanság az pont egy olyan dolog, amit nem lehet “definiálni”, megmagyarázni, mégis mindenki érti, de legalább sejti, mi is lehet az. Aki nem, annak itt van ez a vers, vagy, hogy olyasvalakit is említsek, akiről, azt hiszem, már mindenki hallott: Kertész Imre… Nem igaz, kedves Daróczi Tamás?Igenis vannak tehát “magyarázatok” erre a szóra, más más helyzetekről, sorsokról és sorstalanságokról, nem mind ezen a címen, de aki eléggé olvasott, biztosan találkozott már néhánnyal.
Csak szóltam.
A vers pedig nagyon jó, bár ezt már többen is írták, ebben a témában nem tudok újat mondani. 🙂
Üdv
Zsázsa
Kedves Tamás!
“A “sorstalanság” szót nem lehet definiálni.”
Sajnos nagyon is lehet. 🙁