Sorstalanság

Ködös reggelek erre ébredsz, napfelkelték amikre vársz. Meleg nappalok ezt kívánod, múló emlékek rózsavirágok, botladozó jövőkép, fárasztó hosszú nappalok, rövid sötét éjszakák, gondolatok melyek nem hagynak nyugodni. Kattogó tekervény megállás nélkül forog, erővel borít be és csak agyalok. Napokat élek napokra, de sorstalan maradtam. Sorstalan maradtam ki tudja miért, miért nem találom a megfelelő utat. Húztak jobbra és húztak balra, de sehova se haladtam, csak sorstalan maradtam. Álmokat szőttem valamikor régen, talán már nem is emlékszem milyen régen. Kis sorstalan vagyok kinek nehéz az útja, kinek nehéz az útja, de haladok lassan és botladozva. Hibákat követek el melyekből tanulok és talán ez lenne a sorsom, a nehézségek árán elért célok felé haladó úton? Ki ismer magára ebben a versben, ki a célját keresi a földi életben? Kinek szólhat ez a részlet amit megírtam? Ki találta meg a sorsát, ezáltal, kiben egy kis bűntudatot indítottam, ki megtudja a sorsát ő maga irányítja?