Sorsunk fénylő egén (Töprengés az új év küszöbén)

Minden új év más, mint volt a többi.
Fénylő január szinte tavaszi
Esőt permetez rád és a földre,
Zöld élet-vetésre, új reményre.

Gondoltad volna, hogy karácsonykor
Olyan jólesik majd egy pohár bor,
S forrósítja tested-lelked üdvét,
S Ő megáldja terved, ami jön még?

Bizakodást abban, lesz kalácsod,
Naponta kenyered, mint kívánod,
Családodban béke, munka, álom,
Boldogságban élhetsz e világon!

De vajon így lesz-e? Nem csak mámor,
Nem csak képzelődés, ami most szól,
Mint egy nagy varázslat mágus-szájból,
Lángnyelv, amit bárki körültáncol?

Vajon akaratod és a tetted
Ugyanazt súgja-e, mint a lelked?
Segít-e mindenki, aki eddig?
Szavak, mozdulatok egybecsengik

Jövődnek dallamát, mint a rímek,
Melyek bármely versben összeférnek?
Nélkülük nincs zene se bús, se víg,
Hónapokon, folyón átvivő híd…

Páratlanul nehéz volt a régi.
Páratlan szám az új. Szíved érzi
Majd az új ritmusok lüktetését?
Sodor-e az élet? Vele lépsz még?

Minden januárral kezdődik majd:
Fekete vagy zöld rügy jót vagy épp bajt
Hozhat…Süssön ránk az éltető fény,
Évfordító jövőnk enyhe telén,

Szálljon áldás sorsunk fénylő egén!