Meg egy marok ragtapasz,
Alá tűz, fölé víz,
Érik már a fincsi íz!
Hozzá adj rövid drótot,
Ócska zoknit, ropogóst.
Meg egy csipet ebből, abból,
Kész is egy adag a nyamnyamból.
Zengő légy és jó nagy pók
Ne felejtsd a túrót,
Az asztalon a jó sok forgács,
Ki ne fusson a bogrács!
Törött seprű, koszos rongy,
Egy varangyosbéka-poronty,
Bugyogó, rotyogó, fekete üst,
Szálljon fölé a zavaros füst!
Ha van, egy csipet tudor-port,
Szennyvízből egy jó nagy korty,
Mégegy csipet ez meg az,
Mehet bele az atlasz!
Még egy kevés türelem,
És egy trágyáztatott elem,
Egy csipet só és bors,
És máris változik a sors!
2 hozzászólás
Kedves Tyrael!
Soknak egy kicsit értelmetlen, de pontossan leírt receptje a sorsnak. és lehet, hogy egy kicsit több kell a szennyvizböl, mint egy jó nagy korty. De a lényeg nem ebben van, ezt mi mind belerakhatjuk az sorsunk bográccsába, ami a fontos : A tűz. Mindent amit az életben, amit mi mint "sorsunknak" mondunk, ha nincs megfelelő tűze annak amit csinálunk, akkor a végén nem fog izleni. Ne várjuk, hogy a mi sorsunknak a tüzét más szabályozza, hanem vegyük mi a kezünkbe, az hogy a végén, hogy izlik a sorsunk, az attol függ, milyen volt a tűz, langyos, meleg, vagy forró. Szépen leir versedet örömmel olvastam, csak remélem nem haragszol, hogy szabályoztam a tüzet.
üdv Toni
Kedves Toni,
Örülök, hogy most is megosztottad velem gondolataidat. Haragudni? Nem, nem hiszem, hogy valaha is fogok rád :-), mint ahogy az emberek többségére sem.
Üdv. Tyrael