Be nem járt tájakról álmodom újra,
sosem látott szemed tükrözi arcom,
karcsú termeted nézem a parton,
virágok követnek lábadhoz bújva.
Virágzó fák között lebeg a hangod,
egy szigeten, mit soha nem láttam még,
jövőből vetített kedves emlék,
ég ízű csókod, mézszínű alkony…
Nem beszéltünk mi, de dalolt a világ,
patakok tengerről, erdőről fák,
nektáros mezőkről zümmögtek méhek,
életből álom, álomból élet…
Ha túlparton jársz is, úgy veled mennék,
s nem lenne álom e furcsa emlék.
5 hozzászólás
Kedves András!
A sosem volt álom létezik, álmodozásnak hívják. Aki ily szépen tud álmodozni, annak pedig egyre többet kell tennie. Csodaszép versedhez szívből gratulálok!
Szeretettel: pipacs
köszönöm, kedves Pipacs
Kedves András!
Ábrándozni néha nagyon jó, benne vannak vágyaink, álmaink.
Igazán szép verset írtál róla. Gratulálok.
Barátsággal:Margó
köszönöm kedves Margó
Szia! 🙂
Eddig egy vers volt, amire nem adtam osztályzatot, de csak a cím miatt.
Olyan szépen tudsz elmélkedni, hogy irigyellek érte. Magam elé képzellek, amint álmodozva írsz. Vajon a természetes papírlapra, avagy a modern gépezetbe?
Nekem ezek a versek természetesek, tehát kézzel írottan hitelesek.
Ha mégsem, sebaj! Fantasztikus lágysággal közvetíted a hangokat, dalolnak a sorok, zenélve zengenek a szavak, a lelked meg olyan feneketlenül mély, hogy Góliátok veszhetnek el benne.
Talán érthető amit balga módon szerettem volna átadni neked: csodájára járok a verseidnek. Még sok ilyent!!!
Szeretettel: Kankalin