Sötét

Sötétség súlya alatt reccsen az éj
tudatomba váj,mint meztelen ledér,

fogoly a nappal,
mintha megszűnik múlt-jövő
lélekből születő,

vágyak árnyéka röhög,
mint züllött szerető-

széttörted fényeim éjszaka,
álomba fonod szemem,
hogy ne lássam,
ha mentségemre sietne

új nappal.