Sötét a lelked

Már a Nap se ragyog, mint rég,
üvölt a szél, csattog az ég.
fejem fölött zord idő jár,
mosolyt álcázó esős Nyár.

Elmúlt már a bűvös Tavasz,
nincsen béke, lelki vigasz,
lángoló vágy, izzó parázs,
marja szívem a vad darázs.

Hinni neked nagy hiba volt,
most már rajtam nevet a Hold,
elmegyek én, elbujdosok,
rád gondolni sosem fogok!

Jön még tavasz, de nem néked,
sötét ahhoz már a lelked,
ne próbálkozz, nem létezem,
emlékeid eltemetem!