Sötét álom mit látok én
Sötét szívemből tör fel a rém
Pusztítok, tombolok, mert ezt élvezem
Vérét veszem azoknak kik ellenem tettek
Látom, miként vesztik vérük ellenségeim,
De én ezt gonosz kacajjal élvezem
Felriadok az álomból, verejték ver ki
Zihálva ülök holdsütötte szobámba
Undorodva látom újra a képet, mit álmomba látok
De lelkem mélyén a gonosz élvezi tettem
Látom ezt nappal is, mit kellene tennem
De szívembe a jó él és nem vétek
Így marad az álom, a sötét vigasz
Álmomba uralkodik hát a rém vezér
2 hozzászólás
Olvastam a bemutatkozásodat. A verseknél is nagyon fonos, hogy betartsuk a helyesírási szabályokat. Ennél a versednél azonban nem csak ezzel, de a rímekkel is gond adódik. Fogadj el egy jó tanácsot tőlem: Ha megírsz egy verset, azt ne add ki azonnal. Vedd elő napnta, legalább egy hétig. Átolvasva, magad is fogod látni, hogy a rím ott bujkál valahol, talán a következő sorban. Így is lehet a verseket "faragni", mint a Luca-székét, s a végén egy szép verset tudsz alkotni! További jó munkát kívánok.
Üdvözöllek.
Kedves Braxux!
Nagyon jó gondolatmenet! 🙂 Jól kitalált "látomás"!
Üdvi!