hegedűk szavai kísérik bágyadt testemet.
Zongorák billentyűi csengnek két fülemben,
hangjai véres nyomot hagytak kóros lelkemben.
Lelkemet járja a bosszús élet,
kitört belőlük megannyi apró lélek.
Lélekként száltak tömörnyi darabokban,
s zódultak az igazságtalan kinzó porban.
Kínzó porban parányi lelkek vére folyt,
kit látott az élet azt le is rótt.
Letért lelkek bőgő hangjai áradtak a mélyben,
felnyíló emlékek szabadultak fel mélyükben.
Emlékek századai érintették bűn tiszta szívemet,
s szétzúzták apró hadukkal maréknyi testemet.
Testem megroskadt gyötrelmes ágyán,
kimúlóban lévő szívem állt a halálán.
Sötét gyötrelmek járták be szívemet,
hegedűk szavai hagyták el kimúlt testemet.
Zongorák billentyűi csengtek két fülemben,
hangjai kimúlt testemet égették fel bennem.
Égő testem eredt szíve porlad el,
lelkekkel égve porban tűnik el.
Könnyek zúdultak csúf testemre,
búcsút vettek ifjú életemre.