félek, mikor rám tör az est
settenkedsz, puhán beborítasz mindent
ha jön az est, sosem vagy rest
félek tőled, magam sem tudom miért
undok vagy, fekete, sötét
csak tapogatózom, nem lelek semmit
fenn is sötét a végtelen ég
bekúszol szívembe, lelkembe markolsz
ó, gyújtson már lámpást az ég
a telihold szórja földre sápadt fényét
ragyogjon a csillagos ég
így megbékélek veled, átkozott sötét
míg rám virrad a hajnali ég.
10 hozzászólás
Szép a versed. Igazából csak sejteti a mondanivalót. A természet olyan bölcs, hogy a sötétség is kell a földön. A félelem ellen itt a józan érv.Persze átvitt értelemben is megállná a versed a helyét.Úúgy is jó, ha ezt az olvasóra bízod.
Üdvözöllek :Ágnes
Köszönöm, kedves Ágnes, hogy olvastad. Nagyon örültem a véleményednek.
Szeretettel köszöntelek!
Ida
Bizony a feketeséget én sem szeretem, de néha lehet a sötét is csodaszép. Gondoljuk csak egy csillagfényes éjszakára. Amiről írsz, az a sötétségben rejlő bánat…
Sajnos át tudtam érezni.
Szeretettel.
pipacs
Kedves Pipacs!
A sötétségben rejlő bánat, vagy a bánatban rejlő sötétség… forgathatjuk kedvünkre.
Viszont a csillagfényes éjszakákat magam is nagyon szeretem.
Megértelek… nagyon is.
Köszönettel.
Ida
A sötétség és a fény
Két ellentétes közeg,
Ám a sötétség csak akkor látható,
Ha társul hozzá egy kevéske fény.
Kedves Ida!
Tetszett a versed, többféleképpen lehet értelmezni. Mindenki találja meg a szívéhez közelebb állót.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Így igaz, ahogy mondod, természetesen az olvasóra bízom a választási lehetőséget.
Köszönöm, hogy ebben a sötétségben is rátaláltál a versemre. Jólesett, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Még jó, hogy a virradat mindig eljön!
Bár szomorú hangulatot ad át a versed, de mégis ott a végén a remény.
Szeretettel gratulálok!
Gy.
Köszönöm, kedves Gyömbér, hogy olvastad és értékelted a versem.
Nagyon örültem Neked!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Igazad van, nem vlami vigasztaló a sötétség. Nem szeretnék olyan helyen élni, ahol hosszadalmsan, kitartóan csak sötétség van. Félelmetes, és nagyon jól ábrázolod a versedben. Vígasztaló, hogy a végén "virrad a hajnali ég".
Nekem is vana sötétségről versem, ha jól emlékszem a címe: Sötétségben élni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A Sötétségben élni című versedet olvastam korábban, írtam is hozzászólást. Most ezúttal a "Naplemente az Ipoly utca fái fölött" című versed ragadott magával, a hangulata is elsodort, talán valahová az Ipoly utcába… írtam hozzászólást is. Olvasgatok néha gazdag repertoárodból, de van mit bepótolnom… nagyon szívesen böngészek közöttük amikor időm engedi.
Köszönöm, hogy elolvastad az én Sötétségemet is. Igen, valahol mindig ott a remény, mert virrad a hajnali ég…
Szeretettel
Ida