Álmomban otthon jártam,
Otthon a családi házban.
Lelkem megtelt furcsa vággyal,
Sóvár szorongással.
Ó, ha újra gyermek lennék,
Anyám ölén megpihennék,
Két karjába odabújnék,
Mindig így maradnék.
Az ágyamban Reá várnék,
Meséjétől megnyugodnék,
Szép szavára elaludnék,
Mindig így maradnék.
Fényes mosolyára vágynék,
Mosolyában megfürödnék,
Szeretetért csak jót tennék,
Mindig így maradnék.
Megnyugodva felébredtem,
Megnyugodva testem, lelkem.
Miért volt e sóvár álom?
Otthonomat miért látom?
1 hozzászólás
Ismerős az érzés, amikor régi, kellemes perceket idéző álomból felébredünk, és ezt napközben is tovább hordozzuk magunkban.