Nyisd ki a szemed!
Bevallom egy kicsit félek.
Nem tudom még meddig élek.
De amíg a szívem dobban,
Belé látok egyre jobban.
Festegetem amit látok,
De hiába magyarázok.
Szóvá teszem, ha meglátom.
Van kinek csak ákombákom.
Rohanó világban élünk
És eleget nem beszélünk.
Fáradtan jön haza este.
Sajog csontja, szunnyad lelke.
Beszűkül a tudat mára.
Nem gondol, csak puha ágyra.
Belezuhan mint egy hulla.
Érdeklődés meg egy nulla.
Másnap kezdődik előröl.
Érthető, hogy ez felőröl.
Lásd a csodát és a szépet!
Most húzd be a kéziféket!
Egy villanás az élet, ha rohansz még kevesebb.
Carpe Diem?
4 hozzászólás
Kedves Yoco!
Remek befejező sorok:
“Másnap kezdődik előröl.
Érthető, hogy ez felőröl.
Lásd a csodát és a szépet!
Most húzd be a kéziféket!”
Szeretettel: Rita
Kedves Rita.
Örülök hogy tetszett.
?
Szeretettel!
Yoco
Kedves Yoco!
Így a jó a komoly, ha derűs.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Ha a derűt kedveled,
Hosszabb lesz az életed.
?
Szeretettel!
Yoco