SUGARAK
Még benne vannak
a mozdulatban,
az életet tartó akaratban
az ünnepes szavak.
Ég-felé néző szem
villanása
hét pecsét alól
világra tárja
a szerelmet rejtő titkokat.
Simogató kézzel
világot tép széjjel
a sóvárgó akarat.
Színek táplálta álmok,
csókos vallomások
fénytengerébe
omlanak
a mindent mozgató
sugarak.
Ó, ezek sugarak-
lelked sugarával
érintsd meg társadat.
Feszítsd fel magad
élete mezejére
fülébe zengd a dalod,
mutasd meg, hogy ragyog
benned a fény:
a szerelem fénye
2 hozzászólás
Kedves Futóinda!
Ez nagyon szép! Különösen a harmadik versszak tetszik, hisz az csodálatos!
Szívből gratulálok!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Szerintem is a harmadik versszakban van a lényeg. Ami azután jön, az élettől az már ajándék és a legszebb, legdrágább ajándék a szeretettel együtt az életidőnk, amit önzetlenül egymásnak adunk–feltételes módban: adnánk!
Tudod, amikor valakinek, mondjuk írásommal, vagy másként örömet tudok szerezni, akkor én is vele együtt örülök, mert más, esetleg jó érzéssel megy el, mint mielőtt olvasott volna.
Köszönöm, hogy erre jártál, Inda.