„Hogy hullanak a levelek,
elmondom hát” a fa így szólt,
„Ti, Sárga, s Barna menjetek,
s te nagyon álmos, kis Piros.
ideje ágyba bújnotok.”
„Ah!” duzzogtak a levelek,
„Ugyan maradjunk még kicsit,
ugye atyánk megengeded!
E kellemes napon mi itt
hadd élvezzük a fényeit.”
Így hát még egy vidám napon,
kapaszkodtak a levelek,
táncolva jártak mind nagyon,
az őszi szélre önfeledt
susogva, mint a lebbenet.
„Talán a nagy fa itt felejt
és maradhatunk tavaszig,
ha mind könyörgünk, meglehet.”
De a Fa nem tett ilyesmit,
mosolygva hallgatta őket.
„Gyertek, feküdjetek le” szólt,
s mielőtt azok elkezdték,
megrázta ágait nagyon,
beléremegte mindenét,
s azok hullottak szerteszét.
Láttam én a földön őket,
Arany és Piros összeállt,
úgy várva a téli csöndet
fehér ágyneművel karján,
takarja őket jó puhán.
A Fa lenézett, mosolygott,
s szólt „Jó éjszakát, levélkék!”
Lentről a félig álmodók
azt válaszolták, hogy: „Jó éjt!”
És mindahány aludni tért.
SUSAN COOLIDGE – HOW THE LEAVES CAME DOWN
“I’ll tell you how the leaves came down,”
The great Tree to his children said:
“You’re getting sleepy, Yellow and Brown,
Yes, very sleepy, little Red.
It is quite time to go to bed.”
“Ah!” begged each silly, pouting leaf,
“Let us a little longer stay;
Dear Father Tree, behold our grief!
‘Tis such a very pleasant day,
We do not want to go away.”
So, for just one more merry day
To the great Tree the leaflets clung,
Frolicked and danced, and had their way,
Upon the autumn breezes swung,
Whispering all their sports among–
“Perhaps the great Tree will forget,
And let us stay until the spring,
If we all beg, and coax, and fret.”
But the great Tree did no such thing;
He smiled to hear their whispering.
“Come, children, all to bed,” he cried;
And ere the leaves could urge their prayer,
He shook his head, and far and wide,
Fluttering and rustling everywhere,
Down sped the leaflets through the air.
I saw them; on the ground they lay,
Golden and red, a huddled swarm,
Waiting till one from far away,
White bedclothes heaped upon her arm,
Should come to wrap them safe and warm.
The great bare Tree looked down and smiled.
“Good-night, dear little leaves,” he said.
And from below each sleepy child
Replied, “Good-night,” and murmured,
“It is _so_ nice to go to bed!”