Suttog a hajnal, nyakamba lehel,
éled a természet, madár is felkel,
ablakomba csiripel, jó reggelt kíván,
mosoly derül, édes kicsi arcán.
Szól a pacsirta, nincs dalának párja,
nótája csengjen, turbékol babája,
kacér napsugár cirógassa arcom,
tarka lepke száll odalent a parton.
Gólya menetel, hevesen kelepel,
megszökött zsákmánya vígan brekekel.
Szakállas bácsika csapkodja a vizet,
elúszott ebédje, átkozza a szelet.
Harmatban fürdik rózsaszál kecsesen,
napsugárba törli szirmait kényesen.
Hajnali szellő árassza illatát,
lágyan öleli karcsú derekát.
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Tehetséged van a versíráshoz, látszik abból, hogy néhányat elolvastam. Megjegyzésem itt is ugynaz, mint előbbinél. Itt is javaslok valamit. A vers cím után – s ez vonatkozik általában a címekre, sőt, pl. levelezéseknél a tárgy után sem – nem kell pontot írni.
Egy tanáccsal is szolgálhatok, mint régi napvilágos: Ha mások anyagát olvasod és értékeled, a tiédet is sokkal többen fogják látogatni. Ezért javaslom, hogy figyeljed mások írásait is, és értékeljed azokat.
Szerettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy tetszenek verseim, és örülökk a kritikáknak, tudom van még mit tanulnom.
Szeretettel! szaty