Halkan suttog a szél,
fájón ám lágyan beszél.
Egy üzenetet hozott,
attól aki eltávozott.
Újra itt vagy eljöttél,
sírhalmomhoz odaléptél.
Kezedben apró mécses,
szemedben könny ég.
Fejfámra fájó szívvel,
egy koszorút tettél.
Érzem szomorú lelked,
de nem foghatom a kezed.
Tekints fel most,fel az égre,
füledet fordítsd a szélbe.
Ő általa szolok hozzád,
helyettem ő simogatja orcád.
2 hozzászólás
Erről nagyon nehéz beszélni, még belekezdeni sem
könnyő, de te ezt megtetted és vissza is jött, amit-szerintem-
akartál! Hallgasd a szelet az maga a csoda!
szia:ruca
Köszönöm szépen soraidat