Farkas vagyok.
Étlen bolyongok a pusztán!
Szamár vagyok.
Nehéz terhedet csak dobd rám!
Levél vagyok.
Olvasatlanul a postán!
Ravasz vagyok.
Túljár az eszem a puskán!
Senki vagyok.
Akárkik útjában állok!
Felhang vagyok.
Üvöltök, kiabálok!
Sóhaj vagyok.
Együtt lebbenek a széllel!
Fűszál vagyok.
Lekaszálnának a réttel!
Egyke vagyok!
Ebnek kilencedik kölyke!
Szabad vagyok!
Csak a láncom ne csörögne.
2 hozzászólás
Szabad vers… címében szabad…
Nem is gondolná az ember (mikor “jól” megy a sora), hogy mennyi kötöttség, (megkötöttség) van az életben…
Most én is elgondolkoztam… Hm.
Amelyik versedhez hozzá tudnék szólni, valahogy nem érzem szükségét tizedjére is elmondani ugyanazt, amit mások már megtettek, hogy milyen jól írsz és milyen szép lett ez is, ehhez meg, amihez más se írt még nagyon, erről nehéz véleményt mondanom nekem is, pedig tetszik. Gyömbérnek igaza van, de ez is csak egy értelmezés a milliónyi lehetőség közül.
Még végiggondolom.
üdv!
Zsázs 🙂