Szabad szegénynek lenni,
fűtetlen szobában.
Szabad koldulni,
padon,erdőn aludni.
Szabad éhezni,
ha pattogó zománc
hallatszik az üres fazékból.
Szabad megszámolni
a pénz kuncogó szégyenét.
A végtelen sem szabad
olyan,mint a patak
zavart, mocskos habja.
24 hozzászólás
Kedves Oroszlán!
Rég találkoztam a csodálatos képeiddel! Nagyon tetszik a vers egyszerűsége és mondanivalója. Hogy valaki kimondja. A szegénységet nem szabad szégyellni. Vajon ez a szabadság mennyire "jó" az embereknek, amit a jelen helyzetben annyian megtapasztalnak? Erről oldalakat lehetne írni…
Az alulról számított harmadik sorban azonban nem értettem a "sem" et, számomra inkább a "nem" lenne értelemszerűbb, de hát a költői szabad gondolkodás bármit megengedhet… 🙂
Üdvözöllek: Szilvi
Kedves Angyalka!
Régen láttalak én is, ritkán jársz itt de köszönöm, hogy felkeltettem a figyelmed.
Írhattam volna valóban novellát is a témáról. A sem is arra utal, hogy mennyi minden kimaradt a versből. Hosszabb is volt, de lefaragtam, feleslegesen nem szoktam szaporítani a szót, inkább az olvasóra bízom, hogy tovább gondolja.
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Nagyon, de nagyon igaz minden szavad eme rövid versben, sajnos nem tévedés!
Az embereknek mindig a szabadság a vágya!, azonban milyen szabadság az, amit kifejtesz soraid között:
szegénynek lenni, hidegben, koldulni, lakás híján pl. egy erdei padon aludni, ráadásul még éhezni is
szabad! Nem beszélve a pénz értékéről…
Ilyen rövid sorokban ennyi igazságot tömöríteni mesteri munka!
Amint látom, az előttem szóló ugyanazt javasolta, amit én is megjegyeztem: jobb lenne ott a nem szócska!
Remek verset írtál a mai helyzetről!
Nyomorgók nevében megköszönöm Neked!
Éljen az igazi szabadság!
Szeretettel: Kata
Drága Katám!
Köszönöm a soraidat! Igazad van a sem, nem között van némi különbség.
Ez valóban nem igazi szabadság! Azt hiszem a címében kellett volna találóbban jeleznem. "Ez is szabadság" jobban illett volna ehhez a szomorú iróniához.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
Valamint szabad gazdagnak is lenni, szabad lenézni azt, akinek csak annyija van, amennyit ér, s szabad okosabbnak lenni Zuckerbergnél is! 🙂
Versedhez szeretettel gratulálok: dodesz
Kedves Dodesz!
Szabad verset sem olyan könnyű írni.
Ezen a versen is sokat gondolkodtam, átírtam, hogy láttatni sikerüljön az érzés, amit ebben a témában érzek. Kimaradtak épppen azok a dolgok amit említesz, úgy éreztem, hogy nem szerencsés összemosni a kettőt, ezért is lett rövidebb, tömör.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Amikor a szegényekről, szegénységről szóló verset olvasok, mindig az fogalmazódik meg bennem, hogy egyrészt szánom őket és segítek, ahogy tudok, de ugyanakkor Jézus azt mondta: szegények mindig lesznek közöttetek.
Tényleg nem szaporítod a szót, tömören, szikáran kifejezed, amit akarsz – nagyszerűen.
Szeretettel: Klári
Sajnos kedves Klári, ahol fény van, ott árnyék is!
Köszönöm kedves soraidat szeretettel: Ica
Kedves Ica! A szabadság nagyon relatív valami. Kiérezni versedből a keserűséget, a gúnyt – és az ítéletet is, A gazdagok szégyene, h vannak szegények. Ez meg az ő szabadságuk, joguk van rá! de meddig? Egy új Lenin kéne???? !!!!! Szeretettel olvastam tényleg úgy van, ahogy Klára írja, tömör, lényegre törő, éget, mint a pokol tüze! Üdvözlettel: én ( pokol tüzét én tettem hozzá, bocsássatok meg! ) )
Kedves Laci!
Köszönöm értő, kedves soraidat.
Sajnos a felsőtízezer nem törődik a szegénységgel, éljenek csak a maguk szabadságával. Néha megrendszabályozzák egy-két törvénnyel, kitiltják mondjuk az aluljárókból, később megy minden a maguk útján "szabadok"
Örülök mindig a véleményednek.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Ica Kedves!
Ilyen szabadságnak nem szabadna megtörténnie. Borzalom, hogy mekkora társadalmi különbségek vannak ember és ember között. Lehangoltan olvastam a valóságot tükröző soraid, amit sokan nem akarnak meglátni és tudomásul venni.
Szeretettel: Melinda
Sajnos kedves Melinda, így van!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
csak úgy kopognak a soraid, szikárak, szárazak, ezért is hatásosak, a teljes kilátástalanság ironikus felhanggal vegyítve. lírába a legvégén fordulsz, bármennyire is föld-, pontosabban rögközeli. Mert muszáj.
Kuncogó pénz…Móricz? József Attila?…
És sajnos meg lehet élni havi 42 ezer forintból.
" Szabad éhezni,
ha pattogó zománc
hallatszik az üres fazékból."
Döbbenetes sorok, minden benne a semmiből.
szeretettel: Gery
Kedves G!
Köszönöm a soraidat.
Azon gondolkodom, hogy mi az ami nem tetszett, mert valami nem az biztos. Nem jövök rá, talán megérezted, hogy több lehetne a versben. Hiány érzetem van nekem is, de nem tudom…lehet, hogy átírom mégegyszer. A végét mintha összecsaptam volna, hiányzik két vessző is.
"A végtelen sem szabad,
olyan, mint a patak
mocskos, zavart habja.
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Szerintem ne nyúlj hozzá! hagyd így! Majd jön másik. 🙂
üdvözlettel: G.
Rendben.:)))
Kedves Ilona!
A vers szerkezete talán nem egész, de az üzenete teljes. Szíven üt, mert igaz. Soraid szerintem a helyükön vannak. Ha mások másként látják az csak stíluseltérés, semmi egyéb.
Nekem ezúttal nem a megszokott szépségért és harmóniáért tetszik a versed – hisz azt ezúttal száműzted belőle – hanem a szavak éles igazáért.
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm kedves Laca!
Erről a témáról nem is lehet nyugodt szívvel, lírai magaságokból írni.
szemünk előtt zajlanak ezek a szomorú események itt a Földön.
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Tetszik ez az irányzat,
ahogy elénk vetítetted.
Köszönöm Andi.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Fájdalmasan érintett meg a versed, mert ma ez a szabadság.
Tetszett, hogy a végtelennel példálózol, hiszen a jele is, a fekvő 8-as, be van zárva önmagába, onnan még véletlenül se szabadulhat.
Valóban ez lenne az életünk?
Szeretettel:
Ylen
Drága Ylen!
Sajnos mondhatni, hogy nagyon sok embernek. Elkeserítő!
Örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel: Ica
Nem tudom, csak hiszem, hogy a skálán mindannyien végig megyünk.
Élvezze tehát, mindenki azt, ahol éppen tart!
Viccet félretéve.
Kedves Oroszlán! Drága Icám!
Szeretem, ahogy nyitott szemekkel jársz, együtt érzel és szót emelsz.
Szeretettel:
Ildikó
Drága Ildikó!
Nagyon szerény az eszközünk, úgy érzem, hogy a szó már nem elég!
Tettek kellenének, ahhoz viszont gyávák vagyunk.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Ica