Pengeéleken táncol minden ember,
kiábrándult és fénytelen szemekkel,
de majd egyszer elérkezik az a nap,
mikor ledobjuk a súlyos láncokat.
Fetrengünk, mindenünk belepi a sár,
ide születtünk, ez a mi kis hazánk,
apró réseket törve még ér a fény,
dolgozunk, s jutalmunk az olcsó éhbér.
Tovább szenvedünk és élünk nap mint nap,
de létezünk, s ez örök értelmet ad,
csúszó-mászó lények amerre nézek,
ki lesz majd, aki megfogja két kezed.
Mosd hát le ami rettenetesen bánt,
állj fel milliónyi eltiport barát,
hiszen a csendes eső dúdolja már,
most veled együtt a szabadság dalát.
6 hozzászólás
Szia Zsu! Nagyszerű témát hoztál ide. De most úgy érzem, nem teljesen sikerült a megvalósítás. A rímeket itt kicsit döcögősnek érzem. (Sár-hazánk, fény-éhbér nézek-kezed, rettenetesen (?) bánt-eltiport (?) barát) Egyéb kérdések is felmerülnek. Hogy illik bele pl. a témába a 3. versszak? De a témaválasztás miatt nálam 5 pontot ér! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Laci !
Most átolvasva tökéletesen igazad van, dolgozhattam volna rajta még, valóban döcögnek
a rímek.
Viszont köszönet a kedves szavakért a témaválasztás miatt.
A harmadik versszakkal kapcsolatban is igazad van…
Szeretettel: Zsu
Köszönöm az észrevételeket, próbálom majd a következő versemnél hasznosítani !
Kedves Zsu!
Versed aktualitása igen helytálló, a téma, sajnos, tény és való… csak az utolsó két sorral nemigen tudok egyetérteni, nem érzem a valóságalapját. Egyébként igazad lehet, törekedni kell rá… Tetszik a versed és még sok hasonló szépet…
Ölellek!
Ida
Drága Ida !
Sajnos ahogy írod…aktuális és helytálló téma.
Köszönöm szépen figyelmedet .
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Helytálló a téma, de a teljes szabadság ( sajtó stb. ) még várat magára.
Szeretettel olvastalak: Ica
Kedves Ica !
Sajnos helytálló a téma nagyon is …
Köszönöm, hogy olvastál !
Szeretettel: Zsu