Ha tudhatnám miért
Köti még mindig egy
Láthatatlan híd
Szigetemet földedhez
Lebomlasztanám
Kételyek nélkül
Minden ábránddal
Emlékkel együtt
De így tudattalanul
Várhatom a szakadást
Míg az idő maga
Ketté nem vágja
Az összekötő utat
S bármikor fog
Elérni a bomlás
Úgy hasítja majd
Szét a múltat
Mintha csak
Kést szúrnának
Hajlott hátamba.
Szakadás
By Hayal
2 hozzászólás
Ez nagyon nagyon nagyon így van….Minden elismerésem, hogy így szavakba foglaltad.
Csak csóválom a fejem…és olvasom újra…eszméletlenül jó!!!!!!!!!!!!!
Szeretettel: dinipapa
Dejó!:-)Örülök, hogy ennyire így gondolod, nagyon jól estek a szavaid! Talán azért sikerült jól átadnom, mert mélyen éltem meg… köszönöm, hogy olvastál, jó érzés, hogy hatottak a soraim!
H.