Szakadás

Mint gyerek térdén a nadrág
Szálai, szakadnánk egymástól,
Ha hagynám. De itt benn gátol
A fájó nem múló kavalkád.

Az együtt töltött nyár és tél
Szelét, viharát, naponta
Újraélem gondolatban
Mióta titokban elmentél.

Bár játszva, naponta látlak,
Jel vagy a színpadon,
Mint vendég, vagy távoli rokon
S az ételt eléd rakom, kínállak,

Egyél, igyál. Itt a pizsamád!
Megvetem este az ágyat,
Miben fészkel a gyalázat,
Mert szíved titkon mást imád.

Hallom: harsog a szakadás,
Ajkunk néma, rajt’ álcsend ül
Ordít a kín, testen belül
Se tű, se folt, csak lila gyász:

Dobpergésre épp árkot ás.