megakad egy kerek levél mosolyába,
mely alatt kecskebéka feszeng.
Megugrik Brek-brek, közben brekeg,
s a levél utána megrezeg.
Az eső, csepp, csepp csepeg,
Letépek egy megtermett lapu levelet,
mit a fejem fölé emelek
Az égi könny a levélen lepereg,
Én csak állok, mert csodát látok.
Csörgő patakban szivárvány-pisztrángok,
sziklák közt versenyt úszva lejtenek
a gyors patak vízével, és én merengek:
egymással, vagy a vízzel versenyeznek?
– Vajon előbb érnek célba, mint a víz?
A pillanat magával visz.
Előttem az eső cseppek
bugyborékot vetnek,
én büszkén tarom fejem felett
a természet adta ernyőt,
mely olyhatalmasra megnőtt,
hogy a madár fentről nem látja fejemet,
a lábam is lemeredt,
gondolja: a lapu szára vagyok, rajtam megpihen,
oda száll sebtében
és már ott is ül csapzott szárnyakkal,
csőrében mocorgó kukacot fal,
érzem mozdulatán mit akar,
csőkével gyengén kapar,
megtörli a száját,
mert épp lenyelte uzsonnáját.
Én mozdulatlan állok,
ne zavarjam a kis ázott madaram,
jól érzem magam, és szépen
beolvadok a természet egészébe,
értve, hogy a madár a békának kopog,
mit megszokott, hogy ott lapul a levél alatt.
6 hozzászólás
….:):)ilyen szép környezetben a lantot pengetni kell!!!!!!!!!!!!!!!!!!:):):):)….szépen szól a versed:):):):)…..örülök,hogy a kismadárka jóllakott:):):):)…..üdv…paletta
Kedves dorotea!
Nem is tudom miért mardt el. De most utólag köszönöm kedves szavaidat:)
Szeretettel: marica
Nos, igen a Szalajka-völgy ily csodás, s a madárkák is…kedves versike:)
Kedves sleepwell!
Nagyon figyelmetlen voiltam a nyáron!
Most nekedis megköszönöm, hogy olvastál, és örülök a véleményednek,:)
Szeretettel: marica
Sokszor vissza jártam a Szalajka völgybe! Gyönyörűhely és neked köszönhetően akár mikor elmehetek versed hídján, ha kedvem tartja. Köszönöm -ez örök bérletet Marica!
Falevél
Ez egy nagyon jó vers lett, öröm volt olvasni, gratulálok hozzá!
Levi