Szalambó!
A halál oly közel ma,
siess ,már kel a hold,
vadászni indul az éji vad,
az ő jöttét dobold.
Szalambó!
Vér folyik most a pálmák ölén,
ragadozó tépi fogával a prédát,
rettentő szeme villog a sötétben,
ahogy a csont roppan, s néz rád.
Dobolj Szalambó!
Mindenki hallja a veszélyt,
üsd a dobot,ne kíméld a vállad,
riaszd,riaszd fel az éjt,
mert felüvölt bennünk az állat.
2 hozzászólás
Egyre azon töröm a fejem, ki is Szalambó. Nem számít. A versed nagyon szép. Gratula: Colhicum
Én sem tudom ki az. De ez nem számít! Jó vers! 🙂