Angyal szárnyon száll-repül velem az emlék,
gyermekkorom szép honába visszamennék,
néha-néha vissza-vissza -néznék, -térnék,
ha meg sincs már a régi szülői hajlék.
Fehérsége, kis ablaka el-elcsábít,
vastag fala télen meleg, nyáron hűsít,
csak egy szoba-konyha volt mindössze benne,
s szobájának éke egy búbos kemence.
Lelkemben még mindig szeretetet áraszt,
mely egy életen át adott nekünk támaszt,
minden zuga arról suttog, arról mesél,
hogy emberré e falak közt nevelkedtél.
Mennyezete gerendákon deszka sávval,
padlózata döngölt agyag, kenve sárral,
bútorzata épp mi kellett, s benne elfért,
de nem is vágytunk sem palotát, sem kastélyt.
Angyal szárnyon száll-repül velem az emlék,
gyermekkorom kis-lakába visszamennék,
heten éltünk boldogságban, kicsiny házban,
emlékemben még most is egy nagy család van.