«Бывало в детстве под окном…»
Бывало, в детстве под окном
Мы ждем, – когда у нас
Проснется гость, прибывший в дом
Вчера в полночный час.
Так и деревья. Стали в ряд,
И ждут они давно, –
Когда я брошу первый взгляд
На них через окно.
Я в этот загородный дом
Приехал, как домой.
Встает за садом и прудом
Заря передо мной.
Ее огнем озарены,
Глядят в зеркальный шкаф
Одна береза, две сосны,
На цыпочки привстав.
Деревья-дети стали в ряд.
И слышу я вопрос:
– Скажи, когда ты выйдешь в сад
И что ты нам привез?
______________________________
Eszem a múltba visszajár…
Eszem a múltba visszajár,
kissrácok voltunk még,
azt vártuk, mikor ébred már
a későn jött vendég.
A fácskák is… Sort állanak,
s várják, mikor vetem
rájuk az ablakunk alatt
első tekintetem.
A nyaralóba, mint haza,
úgy érkeztem meg én;
nekem itt hajnal jő maga,
túl kerten, tó vizén.
Egy nyírfácskát és két fenyőt
pirosít lelkesen;
kintről tükörbe lesnek ők
hiún, lábujjhegyen.
Fa-gyerekek, kíváncsi sor,
hallom kérdéseik:
– kijössz a kertbe? mondd, mikor?
s hoztál-e valamit?
_________________________________
1 hozzászólás
Be sem várva az első hozzászólót, máris fölteszem a javított változatot:
Lelkem a múltba visszajár…
Lelkem a múltba visszajár…
Gyerekek voltunk még,
kinn vártuk, mikor ébred már
a későn jött vendég.
A fácskák is… Sort állanak,
s várják, mikor vetem
rájuk az ablakunkon át
első tekintetem.
A nyaralóba, mint haza,
úgy érkeztem meg én;
a hajnal itt piros csoda,
kertben és tó vizén.
Nyírfácska-arcot, két fenyőt
pingál ki ügyesen;
szekrénytükörbe lesnek ők
kintről, lábujjhegyen.
Fa-gyerekek, kíváncsi sor,
a szájuk be nem áll:
– kijössz a kertbe? mondd, mikor?
és nekünk mit hoztál?