Nem kellettem sem apámnak…
sem anyámnak…
sem az istennek… sem neked.
Sebzetten sírom el, hogy bántanak megint.
Elsírom vétkemet..
mint sosem vétkezett istenfélő
a sodró köveken járok.
A dermesztő rettenet
elfojtja hangomat
s a tétova mozdulat
lefogja karom.
Szomjazom, éhezek, menekülök.
Rettegve várom a reggelt.
Ki vagyok, nem tudom…
s ki voltam ha voltam…
talán egy mezítlábas fehér koldus…
gyalogoltam.
Kértem kérdőn és vágyva
egy gyertyafény melegét
a hideg szélben.
Mert száműzött lettem
a féktelen gyanakvások tűzében.
Isten nélkül magamra maradtam.
Megmaradt nekem az istenverés,
a néma szánalom,
s az örökös békétlen
úttalan útkeresés…
az irgalomért.
7 hozzászólás
Kedves Ágnes!
Senki sem száműzött, mindenkit szeret valaki. Mély fájdalom és fáradtság van ebben a versben. Bizony, néha mindenkit elkap egy egy ilyen hangulat, aztán tovább mozdulunk…
Szeretettel olvastalak.
pipacs
Kedves Ágnes!
Mély szomorúságot, elkeseredettséget tükröz gyönyörű versed. Remélem, csak a pillanatnyi hangulat íratta veled… s azóta újra ragyog a nap…
Minden szépet és jót kívánok.
Szeretettel
Ida
Köszönöm,hogy írtatok.Egy kicsit hullámvölgybe került az életem de talán.. talán.. javul.
Köszönöm a biztatást.
Ágnes
Kedves Ágnes!
A versed hangulata nagyon keserű, de szép megfogalmazásban adtad át.Remélem ez csak pillanatnyi állapot.
Üdvözöllek: Oroszlán
Kedves oroszlán
Köszönöm hogy írtál. Örülök hogy tetszik a vers.Igazából meg küzdöttem érte, hogy megszülethessen.
Üdvözöllek. Ágnes
Kedves Ági!
Fájdalmak hatására lehet a legjobb verseket írni, és bár ez egy nagyon jó vers, mégis azt kívánom, hogy ne érjen fájdalom. Az elkeseredett hangnem ellenére is, vagy éppen azért, nagyon tetszenek a gondolataid.
Szeretettel:
Millali
Kedves Ági!
A versed szívmelengetően szép, valódi, mélyreható érzéseket takar. Egy számkivetett ember, aki keresi a sorsát. Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi