Miért? Mondd, miért vagy ily ostoba?
Te hülye szív! Mondd, miért vágysz ostromra?
Ostromlott fal… Ilyen az életed
Teli könnyes szemmel a kegyelmed kérleled
Mint egy szenilis, te sosem tanulsz
Minden egyes perccel, éveket avulsz
Lehet jobb lesz, ha innentől vége
Nyugodtan élnék… Boldogan… VÉGRE
Száműzöm a szívem… Most azt érzem végleg
Talán szív nélkül, majd tovább élek
Nem lesznek álmok, mik hazugok, mert szépek,
Zöldellő virágok meg zümmögő méhek..
Te átkos szív! Ha nem leszel, érzem…
Érzem az életem boldogan élem
Érzem ha nem leszel, nem lesznek álmok
Mikben csupa hazug képet látok
Tűnj el már végre… Örökre… Kérlek!!!
Nélküled élve talán, nem kell majd féljek
Ezzel valóságra gondolok, nem ábrándra…
Aztán a soha viszont nem látásra!!!
3 hozzászólás
Kedves Egy!
Olyasmit fogalmaztál meg versedben, amit már szinte minden ember átélt. A csalódottság utáni "Bárcsak ne lenne szívem és ne éreznék…" érzést nehéz kezelni. Sokszor megfogadtam én is, hogy többé nem fogok érzéseket táplálni, de ez nem így működik és jobb is így! Ne száműzd a szíved, érezz, élj, szeress és örülj, hogy képes vagy az őszinte érzelmekre! 🙂
Gratulálok a versedhez!
Szeretettel: Délibáb
Kedves Délibáb!
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat 🙂
Igen. Sajnos emberek között gyakran előfordul, hogy csalódik az egyik a másikba. Ilyenkor néha elhamarkodott és indulatos kijelentéseket teszünk. Bár ez a vers nem ezzel kapcsolatba íródott, de lehetséges hogy ezt az érzést is vissza adja.
Ezzel a verssel azt az elkeseredett érzést szerettem volna megfogalmazni, ami akkor van, ha már hosszú idelye nagyon szeretsz egy személyt, de ő nem érez hasonlóan. Ekkor is előfordul, hogy olyan kijelentéseket teszünk, amit ha késöbb átgondolunk, rájövünk hogy milyen butaságot mondtunk, vagy gondoltunk.
Köszönöm az 5 csillagot. Örülök, hogy tetszett a versem 🙂
Üdv: Dávid
Ui.: nem száműzöm a szívem 🙂
Nyilvánvaló, hogy valami bánat, düh válthatta ki ezt a harcias verset. Persze a szívet nem lehet – szerencsére ilyennel ijesztgetni – mert az csak dobog tovább ütemesen. Érdekes a kitörésed így, versbe foglalva. De ilyen a szerelem, nem mindig rózsát terem, hanem fájdalmat, bánatot okoz.
Szeretettel olvastam: Kata