Szánalom

Számukra mindent-mondó képek,
Meg, csűrt-csavart mondatok,
Nekem máig szépek,
De boldogabb ettől nem vagyok.
Akarok a semmiből kitűnni,
Pedig nem vagyok olyan mint a többi.
Mint a csend,hangtalan,
Nincs ezernyi arcom, mint ahogy másnak van.
Nem látok kiutat,vagy még is talán?
Arcomról lelopták gyermekkorom hajnalán.
Lépteit kisérve lépek fere,hagyom,
Pedig én nem akarom.
Képtelen vagyok,boldogtalan,
Sokszor nem vagyok jómagam.
A sötétség vak és ugyanakkor véd,
Szánalma erősebb mint haragja,
Együtt vannak a kezdet és a vég,
Sötétséget a fény fogadja.