S záguldozom féktelen a kék egen
Z öld mezők pázsitja fölött valahol.
Á tölelem az éktelen végtelent
R oppant hátamon az idő lovagol.
N appal és éjszaka váltakozása
Y in és yang örök egységéből fakad.
A kkordok zengenek a nagyvilágba
L ibbennek dallamok szárnyaim alatt.
Á lmodom, lebegek kék hegyek fölött
S zivárványhíd ível a hátam mögött.
Egy másik szárnyalás!
S uhan a sas a magasban,
Z ord felhők útját nem állják.
Á lmomban én is repülök,
R agyogóan, mint a bálnák!
N éha persze mást álmodom,
Y eti vagyok Himaláján.
A lpesi gyopár ízlene,
L edobta már a virágát.
Á m, ha szirmát nem nyalhatom,
Sóhajtva nyalom a szárát!:-))
4 hozzászólás
Szia!
Jó humorod van:) Ez a kettő így együtt egész:) Az elsőből következett a második? Éljenek a szóviccek!
Szia!
Nem, az első egy közös versből következett, amit együtt írtunk Aysával és Hajcihővel!
Ebből a közösből lett a Szár nyalás! Tehát a Szárnyalásból lett egy Szár nyalás, s azért írtam egy egyéni Szárnyalást, hogy ide tehessem hozzá a Szár nyalást!:-)))
Remélem ez így teljesen érthető!:-)))
Üdv:dodesz
Ééééértem:) (mondjuk nem első olvasásra)
Csak kicsit le vagyok maradva Napvilágos téren, mert keveset vagyok netközelben, szóval az előzményeit épp nem ismertem. De most már tiszta!
Köszi a felhomályosítást:)
Kedves Vv!
Az előzményeit nem ismerhetted volna akkor sem, ha régóta Napvilágos lettél volna, mert az egy másik fórumon zajlott!
Üdv:dodesz