Szárnyaszegett angyal

Szárnyaszegett angyal
üldögél a romos
várfalon
Szárnyaszegett angyal
mely, úgy érzem
én vagyok

Szárnyaszegett angyal, Ki
Bandukol ezen a
Földön
Szárnyaszegett angyal
évezredek óta
a bolygók között

Keresi önmagát,
Keresi árnyékát,-
Álmait, céljait

Szárnyaszegett angyal
fáradtan üldögél
a magányos bástyákon
Szárnyaszegett angyal
Ki halhatatlanságot
adott oda, hogy
Kérdéseire választ kapjon

Szárnyaszegett angyal
elkeseredve, részegen
szédölög a Világban

Szíve tele fájdalmakkal
Melyeket nem kért, s
nem remélt
Amikor idejött a Földre

Kérdéseire, válaszok helyett
Sebeket kapott a lelkében,
egy kérdése volt
csupán
Érteni ittlétünk okát

Szárnyaszegett angyal
az éjszaka, a sötét
hegyek között
Így készül örökre elaludni.
Utoljára felteszi a kérdést
Istennek, s magának
Vajon megérte-e?

S válasz helyett
Egy emlék bukkan fel benne
Egy emlék, mely
Téged idézett fel,

S rád gondolva
Hatalmasat kiáltott:
-Megérte-Megérte!
Mielőtt örökre elaludt.