Árnyéka jár a tegnapoknak,
lebbenti szárnya tollait
mint a griff, akit visszafogtak,
pedig nagyon nem volna itt.
Árnyéka jár a fénynek bennem,
szökne, és mégsem engedem;
vele kellene megüzennem,
úgy fáj, hogy nem vagy most velem.
Szárnyjáték
By aLéb
6 hozzászólás
“vele kellene megüzennem,
úgy fáj, hogy nem vagy most velem”
Van, akivel olyan jól érezzük magunkat, hogy legszívesebben el sem engednénk magunk mellől.
Szeretettel: Rita
Ez így van, kedves Rita. Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Kedves aLéb! Tetszik a vers! santiago
Kedves Santiago! Nagyon köszönöm!
aLéb
Szia aLéb!
Mélyen elgondolkodtató “utazás”. Könnyed, mégis mázsás súlya van a visszatartott, majd kiengedett gondolatoknak. Ez a paradoxon teszi hullámzóvá ezt a lírai remeket.
Fokozza a hatást a 9-8-as szótagszámok szabályos váltakozása és a természetes, belülről fakadó ritmus is.
A könnyedséget a keresztrímes szerkezet adja, a mélységet pedig erősítik a sorkezdések, a hat hosszú szótagos indítás belülre visz, a két rövid kienged egy pillanatra, hogy a zárás hangsúlyt kapjon, sokáig bent tartson.
Nagyon tetszik, szép. Szárny- és árnyjáték – fent és lent. Belefeledkeztem.
Örülök, hogy írsz, aLéb. Nagy örömmel olvastalak.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon köszönöm ezt a részletes elemzést. Szinte mindenbe beletaláltál, amit beletenni szántam, talán még többet is kiolvastál belőle. Kedvelem a rövid formákat, mégis legtöbbször hiányérzetem marad. Most nincsen.
Nagyon örülök a gondolataidnak.
aLéb