Szép szavak, mily csábosak!
Mennyi bódulat, mennyi ámulat!
Néha oly fájdalmasak,
felidéznek vad vágyakat!
Máskor bánatosak,
könnyel átitatottak,
legkevésbé vidámak,
mégis gyöngyszemként cikáznak.
Mikor szavakkal kifejezhető,
értelmük megfejthető,
az érzés felidézhető,
akkor a stílusuk kitűnő,
a léleknek üdítő,
a szívnek melengető,
a szemnek nedvesítő,
mily meghökkentő,
mennyire élvezhető!
7 hozzászólás
…és mi van olyankor, amikor CSAK szavak..?
Gondolatébresztő számomra a versed!
Üdv: Gy.
Kedves Gyömbér! amikor "csak" szavak és "légből"kapottak, az bizony szomorú, azokat legjobb meg sem hallani…De lehet írok majd én is effajta szavakról is… annyira sok a szomorú versem, hogy gondoltam legalább a szavakról pozítív gondolatokat firkantok le:) várom versedet!
üdv: s.
Nagy erejük van a szavaknak, mint ahogy olyan jól megírtad.
Szép…szép! Az első sorban az utólsó szóban elgépeltél egy betűt. Csodásak – csobásak.
No, de ez nem rontja el versed mondanivalóját.
Kedves Boer köszönöm szépen:)
Lehetne: "csodásak" is, de én csábosakra gondoltam, csábitóan csábosak azok a szép szavak:))))
Jaj, én olvastam félre. Hoppá. Égés…
semmi baj, örülök hogy olvasol:)