Szavak. Csak üres, léha szavak…
Arcomra pofonként hullanak.
Mert mit ér, ha súgod naponta,
mit kedvesed hinni akarna –
szeretlek, mint még soha senki -,
de lelkem nem tudod elérni?
Szavak. Durva, otromba szavak…
Szívemen mint kövek koppannak.
Ajkad, mely csókokkal borított,
mára kéjjel a sárba tiport.
Így lesz a szép, simogató szó
éles fegyver, csontig hatoló.
Szavak. Csak üres, léha szavak…
Tartalmukat vesztve konganak.
Rólam már lepereg minden szó,
bántó és szerelmet lódító.
Bár fáj még koppanásuk helye,
remélem, egyszer kiheverem.
15 hozzászólás
Szia!
A szavak csak akkor válnak élővé, ha cselekedeteinkkel is igazoljuk. Ha mást teszünk, mint amit mondunk, a tettek beszélnek helyettünk.
Szeretettel: Rozália
Szerintem a szó, ha nincs mögötte semmi, akkor is lehet bántó, fájdalmat okozó.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves Rozália!
Teljesen egyetértek veled, éppen erről szól a versem…
Üdv: Borostyán
Kedves József!
A bántó szavakkal kapcsolatban veled is egyet kell értenem. Ha csak hirtelen indulatból vág oda az ember sértő szavakat a másiknak, akkor is ugyanúgy fáj és rosszulesik, ha utána az illető bocsánatét kér… Ugyanígy igaz, hogy ha valaki bizonygatja a szerelmét, de közben folyton megbántja a másikat, hiteltelenek az állítólagos érzelmei…
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyan!
Szomoru lettem a versed olvasatan. Remelem ezek csak szavak,melyeknek nincs valos alapja!
Kivanom, hogy igy legyen!
Nagoyn szepet alkottal ismet, Gratulalok!
Üdv.:
hamupipö
Kedves Borostyan!
Azt gondoltam első ránézésrem, hogy a 6 soros versszakok nehezek lesznek, de nagyon könnyen olvasható, a versed.
A vers tartalma igaz, a megfogalmazása, sorokba öntése is tetszetős, remek és olvasóbarát.
Gratulálok!
Üdv: Metal Koala
Kedves Hamupipő!
Én is szomorú voltam a vers írása közben… A szavak sokszor ütnek mély sebeket, s ha túl mélyek, nincs mit tenni, tovább kell lépni. Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Attila!
Még soha nem próbálkoztam hatsorosokkal, örülök, ha jónak találod:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Az utolsó sor kiheverem szava engem kicsit kizökkentett a rím sántítása miatt a vers magával ragadó gondolatfolyamából. Persze ez csak kukacoskodás, de maga az alma tetszett:)
Üdv: Áfonya
Kedves Áfonya!
Nem igazán töprengtem a rímeken, csak úgy jött az egész vers éppen aktuális lelkiállapotomnak megfelelően. Ha van jobb ötleted a "kiheverem" helyett, örömmel veszem:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ez igazán megtisztelő, de nem hinném, hogy tudnék a vershez méltó befejezést:(
Ami eszembe jutott, azért leírom, mert olyan kedvesen adtál bátorságot hozzá:)
Bár fáj még koppanásuk helye,
lassan, de szelídül /a hangok emléke/hangod emléke
Bár fáj még koppanásuk helye,
egyre kevésbé törődöm vele/bele
Bár fáj még koppanásuk helye,
begyógyul lassan lelkem sebhelye.
Hát ennyi jutott eszembe, csak röpke ötletek, remélem nem baj, hogy tényleg leírtam, de olyan szép ez a versed és annyi mindent eszembe juttatott, uh. köszönöm:)
Szeretettel: Áfonya
Kedves Áfonya!
A …törődöm vele kb. olyan "snassz", mint a kiheverem:) A sebhely szerintem nem gyógyul be, csak a seb, de a helye ott marad… Viszont az első javaslatod tetszik, némi módosítással (tekintve a 9 szótagos sorokat): Bár fáj még koppanásuk helye, lassan csitul hangod emléke. Mit szólsz? Amint tudom, javítom:) Köszönöm szépen:))
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Igazad van a soraimmal kapcsolatban, a te módosításoddal jobban hangzik:)
Örülök, hogy kitaláltunk vmit együtt, de csak ha valóban tetszik így, akkor javítsd!
További jó alkotást: Áfonya
Nagyszeru vers, talalo gondolatok. Gratulalok!
Sandor
Kedves Sándor!
Köszönöm elismerős szavaidat:)
Üdv: Borostyán