Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat,
hallgatni csak repkedő mondatod,
nézni, hogy hangra formálod a szádat,
s hajadba túrni, hallak, itt vagyok,
szeretném, ahogy ölemben fejeddel
mesélnél új és új történetet,
szeretném, hogy egy percre se feledd el,
én hallgatlak, és itt vagyok veled,
szeretnék aztán bársony csendbe bújni
hogy képpé váljon minden gondolat,
színnel teljen minden, minden új, mi
rakoncátlan szavakban szalad,
aztán majd én is hosszasan mesélek,
a múlt időkben mi történt velem,
beszélnék arról, hogy sodort az élet,
mint épült bennem fáradó jelen,
beszélnék arról, a hétköznapok csendjén
hogy vált ünneppé az, hogy létezel,
és a napjaimat élni hogy szeretném,
hogy kérdésemre lényed mit felel…
te válaszolsz ha nem is kérdezek,
egyszerre érzem minden rezdülésed
ahogy nyakamra ráfonod kezed,
és csendbe fúl egy megfogant ígéret
ahogy összebújik ajkad és az ajkam,
így, sóhajommal hagynám, hogy mesélj…
lépteid mellettem hallom gondolatban
s látom, ahogy továbbsodor az éj.
10 hozzászólás
Kedves aLéb!
Csodás sorok, tele érzelemmel és gyengédséggel… Néha valóban jólesik a csend, és a közös hallgatás beszédesebb minden szónál:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm, Borostyán.
aLéb
Nem tudok mit mondani, és írni…nekem elég volt olvasni…..
Hát Dini, köszönöm, örülök, hogy tetszett.
aLéb
Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű! (Most láttam egy filmet, az pont ilyen volt…)
Nagyon gratulálok!
Gy.
Szívből köszönöm, Gyömbér!
aLéb
Kedves aLéb! Ez gyönyörű lett! Csodálatos hullámzása van, lágy, simító, érzéki. Szívből gratulálok, nagyon szép vers!:)
Sleepwell, örülök, hogy ilyen érzéseket keltett benned, köszönöm!
aLéb
"egyszerre érzem, minden rezdülésed"
Ennél több kellhet?
Nagyon tetszett versed!:)
Köszönöm, Dóra!
aLéb