Hová lett a múltnak dicsősége,
sehol nincs már a tavalyi hó.
Történelmünk vérrel írja égre,
nagyság és a siker múlandó.
Iga lészen dogmák dicsősége,
a haladás nem biztos hogy az…
Ítél majd a jövő nemzedéke,
mi volt hazug, s mi volt az igaz.
Népvezérek dicsősége ármány,
s diktatúra ösztöke tevé.
A népnek majdan új korszak jövend,
szabadságé, avagy kényszeré.
A múlt elmúlt, ez nem vitatható,
nyoma itt van, szegénység az úr.
Tán száz év múltán is reánk ható,
árnyék gyanánt még fölénk borul.
De ímé ember, ember farkasa,
báránybőrbe öltözött ma sok.
Ordasok közt nem üvölt, ki néma,
így bégetnek sanda farkasok.
Néha mégis leleplezik maguk,
amikor a telihold jövend.
Vonítani kezdnek ösztönükben,
jobb volna a cinkos, néma csend.
Egyszer talán eljön majd egy szép nap,
új világ lesz, béke, szeretet.
Az embereknél nem lesz boldogabb.
s csodálkoznak mind-mind szer felett.
Embertelen, hogy lehetett ember,
ha kezébe került hatalom?
Szolgálni a közt fogják majd ezzel
s végzet keze sújt a zsarnokon.
Hol emberként kezelnek mindenkit,
és kölcsönös minden tisztelet.
Emberségesség a legfőbb erény,
s lét alapja lesz a szeretet.