Jó lenne a szélre rábízni magam
hogy vigyen, sodorjon el a messzi
százszorszebb világba… hogy ha van,
és jó lenne szélből kis bűnbe esni
feltolt vállakkal, vállalatlanul,
ahogy felszínen tart a semmi,
így, hanyatt lebegve, persze nem tanul
a lélek, s túl minden álmodáson,
felül lebeg… így marad alul.
Talán a hit, magam hogy szállni látom,
– na jó, a szél visz, és tudattalan –
s hogy innen oly más zord világom,
és hogy szétszórtam már szépvarázs-szavam,
segít föld-színekben megtalálnom
százszorszél világom… hogy ha van.
32 hozzászólás
Kedves aLéb !
Nagyon tetszik, a hit a legfontosabb, nélküle nem létezik semmi.
Köszönöm, hogy olvashattam 🙂
szeretettel: Zsu
Köszönöm, Zsu, örömmel láttalak itt.
aLéb
Kedves aLéb!
Elmélkedésed mély,
öszinte útkeresés!
Grat:sailor
Sailor, köszönöm hogy itt jártál.
aLéb
Nem is tudom, – olyan könnyedségfélét is érzek , de nagyon komoly dolgot is a sorok között. Valami test elhagyás féle érzés?Érdekes.
El fogom olvasni még az biztos. Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Vali, talán ez is benne van, mert egyébként hogyan? 🙂
Könnyedsége talán a tercinák, és az átfűzött rímek miatt van, de nem tudom, magában az érzésben is lehet egyfajta elszakadás, ami okozhatja, no és a feltételes mód.
Köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
Drága Béla!
Sokan keresünk valamit… valami saját világot, ahol élhetünk, de a meglelés kétséges…
de addig is járjuk az utunk, ahogyan bírjuk…
Nagyon tetszettek gondolataid!!!
Szeretettel olvaslak mindig: Tünde
Mind keresünk, Tünde, és mind találunk is, mert kell hogy leljünk, néha :-). Köszönöm, hogy olvastál, nagy örömmel láttalak.
aLéb
"Szabadon szállni a széllel…" valahogy mindig ez jut eszembe ezen versed nyomán, "repülni", kilépni a szürke hétköznapok árnyékából, élni bele a nagyvilágba csak úgy, mint a szél, s valóban felülről nézni le arra, mely fogva tart bennünket.
Naná hogy az én értelmezésemre ültettem át, "szépvarázs százszorszél" világodat.
S tudod, könnyebb lettem a gondolatszárnyalástól. (de ismersz már annyira… :)))
pipacs
Köszönöm, pipacs, és örülök, ha így van. Kedvelem, ha tud hatni a versem, és köszönöm, ha hagyod, hogy hasson :-).
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Tudod miért tetszik ez a vers? Hát azért, mert formabontó. Olyan ember verse, aki már sok mindent megélt, de még élni szeretne, és ezt kinyilvánítja égnek-szélnek, szerényen.
A címe szenzációs, engem azonnal elvarázsolt. Meg is álltam olvastán, hogy átérezzem jelentőségét a vers nélkül is.
Aztán szaladtam az óhajos sorokkal, melyek által naná, hogy arra jutottam, hogy költőiséged a mai világban példátlan. Emellett az is szemet szúrt, hogy sebezhetőséged is az.
Mivel sűrűn olvasgatlak, nálam teret nyert a "semmi". Gyakran említed, de mindig úgy hiszem, hogy az a "semmi" a legtöbb, amit még kaphatsz, ami adható. Mindig súlya van.
Csodás a versed, és szerintem amit felsoroltál, mindent meg kell élned, ilyen sorrendben. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, nagyon szépen köszönöm a véleményed. Ez a vers valóban egy ilyen állapot, egy olyan elrugaszkodás előtti pillanat érzésrohama, annak a képeit szántam itt megfogni. Örömmel láttam, hogy átjött :-). talán mert sokat olvasol :-). Mégegyszer köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
🙂 Valóban sokat olvasok. Nálad mindenképpen érdemes (soron kívül is), mert tanulhatok Tőled. Na, ez így csak a száraz való. Téged nem csak ezért olvaslak. Képes vagy arra, hogy olyan dimenziókba röpíts verseiddel, amire kevesen képesek. A ma élők közül asszem talán senki.
Ezt jelentik számomra verseid, és nem csak ez az egy. 🙂
Köszi, hogy olvashatlak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönnivalóm nekem, van, Kankalin…
aLéb
Szerintem nem. 🙂
Kankalin, olvasó nélkül, értő nélkül a leírt szavaknak már a léte is értelmetlen… Maradjunk eldöntetlenben ok? 🙂
aLéb
🙂 Nem szokásom, de megadom magam. 🙂
0 : 0, avagy 1 : 1 ? 🙂
Igazad van. Olvasó nélkül nem szólalnak meg az írások, csak bennünk. Viszont az sem utolsó szempont. 🙂
1-1, Kankalin, adtam-kaptam, ez szerintem így korrekt :-).
aLéb
Kedves Aléb!
Címe alapján még akár gyermekversnek is el tudtam képzelni, aztán elolvasva, az egyre mélyebb és mélyebb tartalma fogott meg.A vége csodálatos!
Gratulációm!
Üdv:dalmay
Köszönöm, örülök, ha így látod, dalmay.
aLéb
Biztos vagyok benne, hogy van, és hogy rendre megtalálod. 🙂 Már a címét is imádom, szeretem az ilyen szóalkotásokat.:) Kellemes, "szálló", kicsit kikacsintó, de gondolkodós vers.
Köszi.
Poppy
Rajta vagyok, Poppy :-). Köszönöm, hogy olvastad.
aLéb
Pszt! … csak halkan… 🙂
Nem gondoltam, hogy ennyiszer voltam itt, de visszajöttem újra, mert pontosan tudtam, hogy éppen erre a versre van most szükségem. El is olvastam 4-szer, 5-ször, hogy erőt gyűjtsek belőle. 🙂
Most is nagyon tetszik, bennem pozitív érzéseket kelt, lebegést. 🙂
Köszönöm, hogy rákattinthattam a könyvtárban. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Jó, hogy visszajöttél, Kankalin, én mindig nagyon örülök, ha visszahajtasz a régi verseimhez, mert nekem azt jelenti, tud, tudott mondani valamit, amire szükséged van. Köszönöm szépen.
aLéb
Nem ez volt az első eset, de az utolsó sem. 🙂
Az idő múlásával kiegészülnek a gondolatok, és ez szerintem jó. 🙂
Kankalin! Persze, változunk, egy egy sor, egy gondolat már mást ébreszt bennünk, de bennem például régi verseket olvasva felkel az akkori érzés is, és én ezt kedvelem :-). Örömmel láttalak.
aLéb
Bennem is felkel az érzés, amit első olvasáskor tapasztaltam. A költészet lényege az (legalábbis számomra), hogy ezeket az érzéseket tudjuk érzékelni, értékelni, átgondolni a változások mellett is. Ami állandó, az számomra nyilvánvaló. Költészeted által olyan dolgokat kaptam, amit kevesen tudhatnak magukénak. 🙂
Kankalin, köszönöm, és örülök, ha így van :-).
aLéb
Szia aLéb 🙂
Valahol ez a vers nekem afféle papíron varázsolt alchimia: egy három síkon egyszerre végigvitt, derűs félmosoly 🙂
Örülök, hogy ráakadtam, vagy rám akadt ma pont 🙂 Meglehet, hogy visszafúj még e vershez engem is a szél, hisz érteni vélve tetszetős, bár a lenge lélek efféle szélszárnyúsága számomra már szinte tény, s nem remény (vagy tartom így, hogy élni bírjak ) s ha felkap a sors szele, mint lenge tollpihét, hát nem hiszem, hogy céltalan száldogállunk, s minden állomásunk jobbra váló másunk. S ha közben olykor mégis vérbe, sárba vagy tintába ha márt, nem bűn vagy átok, vagy céltalan mosat a maszat: edződik fénnyé bennünk ezer holtanyag…
Mint, ahogy a lélek hagyja el a testet, úgy lapozok most innen tovább: azt hiszem, még járok itt 🙂
Gabe
Hú Gabe, nem semmit futottál itt a vers alatt, köszönöm, és nagy élvezettel olvastam. Összefoglalva: azt gondolom, ez a hit hajt mindannyiunkat, nagyon szép, ahogy megfogtad a gondolatokat.
aLéb
Kedves aleb,
nagyon megfogott a versed cime…maga a vers valahogy mar kevesbe.
"vállalatlanul"- ezzel a szoval nem ertem, mit akartal leirni. Jol hangzik a versben, de ertelmileg nehezen megfoghato.
A "na jo" kifejezes a 4. verszakban nekem nagyon furcsa, olyan hanyag. Pedig milyen mely dolgokrol irsz…a "hogyha van" kerdes peldaul nagyon tetszik, ezzel megerinted az olvasot, vajon van egy rank varo szebb vilag?
Egy szo, mint szaz, szerintem egy kis javitassal nagyon jo verset irtal, egy cimmel ami megragad es mely tartalommal, ami elgondolkodtat.
H.
Kedves Hayal,
örülök, hogy olvastad a verset. Nem magyarázom a verseimet, csak most, csak neked két gondolatban; a „bűn, felhúzott váll, vállalatlan” sorban nem tudom hol nem érzed a logikai kapcsolatot; a „na jó” van akinél könnyedség, elfogadom, ha te hanyagságként látod.
Sem kis, sem nagy javítás nem lesz ebben a versben, így született meg valamikor, így is marad :-). Örülök és köszönöm, hogy a hozzászólásodban elismered és a záró gondolataidban is leírod, mit tartasz értékesnek ebben az írásban.
aLéb