Sétálok a Tisza parton,
leszállt a nap, hűs az alkony,
Elbágyadó nap sugára,
aludni tér, hullám-ágyba.
Elhallgat a part fövenye,
Nem hallik a tücsök-zene.
Jő fuvallat, játszi-könnyed,
fellapoz egy régi könyvet…
Benne sok-sok költeménye,
egy szakállas, bús költőnek,
Reménytelen szerelműnek,
Anna után merengőnek…
Szeged alatt, lenn a parton,
egy költő áll egymagában.
Sóhajtozik, vágyakozik,
könnyek közt az éjszakában.
Gyászosan hat ez az éjjel,
vízen remeg, tükörképe..
A csillagfény oly halovány,
mint bús költő szeme fénye.
De amikor ragyog a nap,
feje felett a kék égen.
Simogat, mint Anna szava,
mikor ott van közelében.
Kócos haja búza-szőke,
úgy lebben a lenge szélben,
Mint ahogy az érett kalász
tűzvarázsú napsütésben.
Megered az éji eső,
mintha érte sírna az ég.
Úgy folyik le most ujjain,
mintha Anna fogná kezét…
Talán Anna fogja kezét,
ezen a bús, titkos éjen?
Elképzelem, hogy sétálnak,
lenn a parton, kéz a kézben…
9 hozzászólás
kedves Alberth!
Kár, hogy akiröl irtad, Juhász Gyula, nem tudja már ezt elolvasni. Én amit teneked kivánok, és talán az mindannyiunk titkos vágya, hogy egyszer mirólunk is , valaki így megemlékezzen. Az én véleményem szerint, e tényt a magad számára már biztositottad a verseiddel amielyeket eddig irtál, még csak az kivánom, hogy ezt az elismerést meg is kapd addig amig élsz.Jó az útókornak valamit itthagyni, ne néha jó nekünk is tudni, amikor valaki megért bennünket, Köszönöm, hogy az igéretedet betartottad, a vers feltevésével, és az Email cimet a költeményeiröl.
Üdv Toni
Nagyon szép megemlékezést írtál. Nem is tudom, de úgy érzem, ha akarnál, akkor sem tudnál valmilyen unalmas és rossz verset írni.
Te Nagy Költőnek Születtél!
Szeretném megérni, és megtudni, amikor erről már az egész világ tudomást szerezne, mivel igazán megérdemelnéd.
Kata
Kedves Toni!
Mi már a századforduló, avagy a 21. század költőinek számítunk. Az internetes nemzedék első zsengéi vagyunk. Talán a jövő iskolásai innen fogják letöltögetni az irodalom-tananyagukat. Az ígéreteimet be szoktam tartani, ebben csak a feledékenység gátolhat meg olykor. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Örülök, hogy ilyen sokra értékeled verseimet! Ilyen hozzászólások után azt hiszem, még nagyon sok verset fogok hozni és írni.
A templom egere kategóriában sajnos már vésztjóslóan hasonlítok egyik-másik régi nagy poétánkra. Sajnos a költészet általl nem nagyon lehet meggazdagondi, csak lelkiekben. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Teljesen beleéltem magam a versbe, én is ott sétáltam a Rakparton, éjszaka volt és néztem a Tiszán játszadózó esti fényeket, mintha ott lettem volna veled. Ez valóban olyan vers, amelyet a jövő nemzedékének le kéne töltegetnie a honlapról.
Grat és remélem továbbra is írsz ilyen szépeket.
Üdvözletem
Kedves Fanofgd!
Ezt a verset úgy írtam meg, hogy Juhász Gyula fényképeit kikerestem és próbáltam azt a hangulatot megragadni amely a tekintetéből sugárzik.
Örülök, hogy neked is tetszett. Bizonyára sikerül még hasonló verseket írnom. 🙂
Üdv.: Alberth
nagyon de nagyon jó vers ,rég nem olvastam egy ilyen ütős darabot ,egyszóval kitünő,üdv:Székelyke.
Kedves Székelyke!
Igazi komoly lírai verset ritkán sikerül írnom. Sokszor a humor elviszi a hangulatomat. De ez most valóban komolyan átélhetőre sikeredett. 🙂
Üdv.: Alberth
Nagyon szépen írtad le a gondolatokat, melyek eszedbe jutottak a költő képét nézegetve, míg a folyóparton ábrándoztál. Naná, hogy a búzaszőke hajú örök Anna simogató hangját vélted hallani…:)))